Tudományos, nemzetközi név: Urtica dioica
A csípős csalán bizonyára mindenki által ismert felismerhető növény, de hogy az legértékesebb levélzöldség, és nem mellesleg igen gyakori. Régen is sokszor került az asztalra, persze gondolhatjuk, hogy akkor szükségből. De gondolhatunk arra is, hogy már régen is megtapasztalták jótékony hatásait táplálékként is, így a téli vitaminszegény időszak után fontos tavaszi vitamin és ásványi anyag forrás volt az első, friss hajtásaiból készült étel. Bár szinte egész évben gyűjthető, legfinomabb az első tavaszi hajtása. Ahol lekaszálják, vagy lekaszáljuk, ha van saját csalánosunk, akár egész késő őszig is gyűjthető hajtáscsúcsa. Mindig ugyanott gyűjtve is folyamatosan késztethető a hajtásvégek lecsipkedésével, hogy friss hajtásokat hozzon. Ilyenkor egy csúcs akár el is ágazhat, és két-három-négy hajtás nő egy csúcson.
Gyűjthető részek: Táplálkozásra mindig a hajtáscsúcsa, 4-6 levéllel. Ha kivirágzott virágai és termése is használható.
Gyűjtése: Kora tavasztól mindig a fiatal hajtást, majd virágzás után a virágokat, terméseket gyűjtjük.
Felhasználása: Főként főzve, levesekbe, szószokba magában vagy más vad és/vagy kerti zöldségekkel. Magában csak a csalán is finom, de valami egyéb zöld levél, gyökérzöldségek, gomba, húsgombóc, húsragú vagy tojásbetét sem rontja el. Finom tojásrántottába, tojáslepénybe, főzeléknek, pizzaszósznak is, hidegen kevert szószba, túróba, körözöttbe, pesztóként tésztákra, szendvicsre. Lencse-, bab-, vagy borsófőzelékbe, lecsóba pástétomba is mehet apróra vágva. Salátába, nyersen kicsit meg kell dögönyözni, hogy a csalánsejtek kipukkadjanak, és ne csípjen. Főzetéből, fűszeresen (citromosan, narancsosan gyömbéresen), édesen csalánzselét is lehet készíteni. Tésztába is gyúrható, apróra vágva, nyersen vagy párolva, majd kihűtve. Szép zöld színű tészta készíthető vele. A csalán mást is jól színez zöldre magas klorofill-tartalma miatt.
A csalán előkészítése főzéshez: A csalán hajtása – különösen, ha idősebb – halszagú és ízű, és kesernyés. Ezen javít, ha a hajtást előzetesen forró, majd hideg vízbe dobva sokkoljuk. Így szép, üdezöld lesz, elveszíti kellemetlen ízét, és már nem csíp. A gyűjtött csalánhajtásokat megmossuk, majd lobogó, forró vízbe dobjuk. Bő vízbe, hogy ne hűtse le a zöldség a vizet, és egy konyhai csipesszel átforgatjuk, hogy mindenhol érje a forró víz, majd a csipesszel jeges vagy legalább jó hideg vízbe tegyük. Abban is átforgatjuk, majd kicsavarjuk, ezután kezdhetünk belőle főzni. Ilyenkor már nem csíp, csodás, üdébb színe lesz, és az íze is jobb. A forrázó vizet lehet használni teaként vagy szoba- és kerti növények locsolására.
Táplálkozási értékei, hatásai: Fiatal hajtása B, C, K vitaminban, ásványi sókban gazdag, zöld színanyaga, a klorofill is jelentős mennyiségű, ez utóbbi magnéziumforrásként fontos. Vizes főzete enyhe vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatású. Szinte egész évben gyűjthető, de tavaszi hajtásai talán a legfinomabbak. Ez azért is lehet, mert addigra már bőven ki lehet éhezve a szerveztünk a friss, zöld levelekre és a sok magnéziumra, vitaminokra. Gyógynövényként is ismert, és alkalmazható növény.
Figyelem, fontos: Vizelethajtó hatásával számolni kell. A nitrát-vegyületeket képes koncentrálni, ezért szennyezett vagy trágyázott helyeken ne szedjük!
*Szöveg és fotó: Dénes Andrea