Tudományos, nemzetközi név: Alliaria petiolata
Igen jellegzetes kinézetű, valamint leveleit megdörzsölve fokhagymás illatú és ízű növény. Árnyékos, nedvesebb talajokon nő. Árnyas, sziklás erdőkben, bokrosok alatt vagy szélében, utak árnyas szélén, kertek fái és bokrai alatt is jól érzi magát. Kőfalak, kőkerítések mellett is nő. Fokhagymás plusz csípős-mustáros íze kellemes íz, míg nem válik a levél öregedve keserűvé. Ha fiatal részeit szedjük, jól használható, gyakori és aromás saláta- és fűszernövény. Érdekessége, hogy íze mellett némely hatása hasonló a fokhagymáéhoz vagy a medvehagymáéhoz, de azokkal szemben nem marad fogyasztása után kellemetlen a leheletünk. Fűszerként kőkori leletekben is megtalálták
Felismerése: A keresztesvirágúak közé tartozó, fehér virágú, kétéves növény. Ősszel magról kihajtva, áttelelő tőrózsát növeszt, melynek levelei kerek vesealakúak, hullámos szélűek, matt sötétzöldek, fonákukon és olykor a levélszínen is lilás árnyalatok lehetnek. A második évben növeszti virághajtását. A szárlevelek már háromszög alakúak és fogazottak. Virágai a szár csúcsán csomókban nőnek. Az egyes virágokban a négy, fehér sziromlevél keresztben átellenesen áll. A termés hosszú, zölden még húsos, nagyjából gyufa vastagságú, felálló becőtermés, amiben fekete, hosszúkás magokat érlel. Felismerésekor ízleljük és megdörzsölve, szagoljuk is meg.
Gyűjthető, ehető növényi részek: Fiatal levelek (leginkább), de más fiatal növényi részek is, mint a friss virág és zöld még puha terméskezdemény. Fűszeresek a magok is.
Gyűjtés: Ősztől a virágzás előttig a legfiatalabb leveleket, majd a virágokat vagy az egész virágos hajtáscsúcsot pár levéllel. Később fűszerként a zöld terméskezdeményt, majd a magokat gyűjthetjük. Gyűjtés előtt érdemes kóstolni, mert keserűsége tapasztalatok szerint változó, időjárás- és állomány-függő is lehet.
Felhasználás: Nyersen a legjobb ízű. Hőre érzékeny C-vitamin tartalma miatt előnyösebb is így fogyasztani. Főzve keserű utóíze lehet és fokhagymás ízét is jórészt elveszíti. Aki főzve is fogyasztja, úgy találja, hogy a főzőlevet egy-kétszer leöntve a keserű íze megszüntethető vagy csökkenthető. Nyersen salátába, szószokba, tojásos, túrós hideg ételekbe érdemes keverni. Főzve is változatosan, spenótszerűen, pároltan, rakottasan, töltelékben is készítik. Frissen használjuk, szárítani nem érdemes, mert jellegzetes ízét és illatát szárítás közben elveszíti. A magokat mustármagszerűen lehet használni, de érdemes előtte megkóstolni, mert azok is keserűek lehetnek.
Táplálkozási értéke, hatásai: C-vitamin tartalmú és antiszeptikus, fertőtlenítő hatású anyagokat is tartalmazó növény, ezért nyersen érdemes fogyasztani. Más hatásai ismertek, ezekkel is érdemes számolni (izzasztó, köptető hatás, asztmatikus panaszokra hat, külsőleges és belsőleg is fertőtlenítő, parazita ellenes hatás, sebgyógyító), vagyis gyógynövényként is használható, mint gyógyhatású tápláléknövény.
*Szöveg és fotó: Dénes Andrea