Tudományos, nemzetközi név: Aegopodium podagraria
A podagrafű egykor termesztett, jól terjedő, gyakori, erdei vadzöldség. Kertekbe telepítve, ha jól érzi magát, nehéz kordában tartani. Szinte egész évben hoz friss hajtásokat, íze kellemes, enyhén fűszeres, nem keserű. Fontos egészséges levélzöldsége lehetne minden család táplálkozásának, akár vadon gyűjtve akár konyhakertbe telepítve.
Ehető, gyűjthető növényi részek: Tavaszi fiatal leveleit, majd friss, sarjú tőleveleit gyűjthetjük, melyeket szárba szökkenéséig folyamatosan növeszt a tő. Ha a hajtást nem hagyjuk kifejlődni, vagyis lekaszáljuk, levágjuk, akkor újra hoz sarj tőleveleket, melyek a legízletesebbek.
Gyűjtése: Szinte egész évben rendelkezésre áll, de főként tavasztól virágzásig vagy egy-kétszeri kaszálás esetén egészen késő őszig gyűjthetők levelei. Télen új levelet már nem hoz, de az őszre kifejlődött levelek zölden áttelelnek, így ha jó állapotúak, gyűjthetők. Gyakran patakok mentén él, de képes a szárazabb lejtőkre is feltelepülni. Ahol előfordul, ott általában tömeges, így különösebb természetvédelmi aggály, károkozás nélkül szedhetők tőlevelei.
Felismerése: A podagrafű az ernyős virágúak (Apiales) rendjébe, azon belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj. Szára üreges, szögletes és barázdált. Virágzáskor 50-100 cm magasra nő meg. Levei háromszögletűek, szárnyaltak, nem szőrösek. Levelei egyszeresen szárnyaltak, két-két oldalszárny levélke van + 1 csúcslevélke alkotja a levelet. A levélnyelek bélszövettel töltöttek, kopaszok. A levélszárnyak is nyelesek, 4-8 cm hosszúak, hosszúkás-tojásdadok, fogazott szélűek. A felső szárlevelek kicsik, csak egyszeresen 3 osztatúak vagy osztatlanok. Virágernyőiben a virágok májustól nyílnak. Az ernyő 10-20 sugarú, a virágok aprók, fehérek, gallér és gallérka nélküliek. Ikerkaszat termése két részterméskére esik szét, ami tojásdad, oldalról lapított, a köménymagra hasonlít. Tarackoló faj, így, ahol megjelenik, elég rendesen el tud szaporodni; gyorsan terjed.
Felismerése fontos virágzás előtt is, hiszen tőleveleit levélzöldségként virágzásig ajánlott fogyasztani. Virágzás után virága és zöld, majd érett termése fűszerként használható. A virágzás előtt gyűjtött fiatal leveleinek legalsó két levélszárnya érdekes alakú, talán egy tenyér + hüvelykujjszerű formára lehet hasonlítani. A frissen kibújó levelek színe mindig kicsit fényesebb, világoszöld az idősebb leveleké mattabb, kicsit sötétebb zöld. Ősztől egészen tavaszig láthatók tőlevelei, tavasszal gyöktörzséből sok új tőlevelet is növeszt. Április végétől, május elejétől kezdi hajtásait növeszteni, amik május végére kivirágoznak.
Nagyon hasonló vadon is növő fajok:
Erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) – tőlevelei kétszeresen szárnyaltak, sötétzöldek, kopaszak (a podagrafű leveli egyszeresen szárnyaltak, kopaszak és világosabb zöldek). A két faj egymás mellet is élhet, élőhelyigényük hasonló. Az erdei angyalgyökér szintén ehető vadzöldség, de régen is kevéssé volt népszerű. A Baranya Zöldút mentén is gyakori faj.
Fűszeres baraboly (Chaerophyllum aromaticum) – tőleveleinek formája is nagyon hasonló a podagrafűéhez, de szára és levélnyele is szőrös, valamint apró vörös foltos (a podagrafű szára és levélnyele is kopasz és nem vörös foltos). Fűszeres baraboly előfordulása nem ismert a Baranya zöldút mentén.
Felhasználása: A levélzöldség változatosan elkészítve fogyasztható; fűszerként virága és termése is használható. Íze fűszeres, kicsit borsos íz, a legfiatalabb levelek enyhén édeskések a sötétebb, idősebbek erőteljesebben aromásak és rostosabbak. Nyersen salátaként, hideg szószban, pesztóban, turmixitalban használható, apróra vágva zöldfűszerként is finom. Párolva, főzve magában vagy vegyes vadzöldséges levesekben, krémlevesben, szószban/mártásban, rakottasban, változatosan használható. Aromaanyagai áztatott italban is kiáznak. Ajánlott gyűjtés után rövid időn belül feldolgozni, vagy szárazon tárolni a hűtőben, mert megmosva, vizesen hamar megbarnulnak a levelek.
Táplálkozási értékei, gyógyhatása: Leveleinek vitamintartalma és ásványi anyag tartalma magas, értékes. Köszvény, reuma és a népgyógyászatban aranyeres panaszokra is használt gyógynövény. Podagrának az öregujj fájdalmas, köszvényes duzzanatát nevezték. Köszvényeseknek a táplálkozásba illesztése, fogyasztása is javasolt, mert magas ásványi anyag tartalma kedvezően hat az anyagcserére és a kiválasztásra, ami javíthatja a köszvényes állapotát, segíti a köszvény megelőzését. Gyógynövényként is ismert, és alkalmazható növény.
Figyelem! Fontos: A podagrafű családjában több faj is mérgező, több faj pedig fototoxikus hatású, vagyis ha a nedve a bőrre kerül, és a bőrt napfényhatás éri, akkor égési sérüléshez hasonló, nehezen gyógyuló hólyagok keletkezhetnek.
*Szöveg és fotó: Dénes Andrea