A gévagomba és a csalán nem ritka vadon növő fajok. A csalánt érdemes fűszeresebb ízű, más vad levélzöldségekkel is keverni. A leves tavasszal készíthető elsősorban, de nyár vége felé is találkozik sokszor a gévagomba a friss (korábban lekaszált) csalánnal. Mindkettő fontos, vadon termő élelmi forrás. Mindkettőből csak a fiatal részek ehetők. A gévagomba semleges ízű gomba, kissé savanykás ízű lehet, felhasználás előtt, előzetesen tejbe áztatva mérsékelhető a savanykás íze, de az nem szükségszerű. A csalán előkészítés (forrázás + hűtés) után finomabb, a gévagomba pedig 20 perc hőkezelés után ehető.
Hozzávalók:
-1 jó tenyérnyi gévagomba
-1 kanál vaj + 1 kanál olaj (a gomba megpirításához)
– kanál zsír /olaj (a leveshez)
-1 bögrényi forrázott, majd lehűtött, kicsavart csalán apróra vágva (részben más levélzöldéggel is keverhető)
– 2 gerezd fokhagyma
– fűszerek: só, fekete bors, kis kakukkfű, pici köménymag
Elkészítés:
Az apróra vágott fokhagymát zsiradékon pirítjuk, majd hozzáadjuk az összevágott csalánt (mehet bele szezonálisan más jóízű levélzöldség is az erdőből vagy ehető gaz a kertből), a vizet és a fűszereket. A levest készre főzzük habarás, sűrítés, krémesítés nélkül.
A fiatal gévagombát kockára vágjuk, vajon + pici olajon pirítjuk. Amikor kezd megpirulni, sózzuk, fűszerezzük, majd közvetlenül a tányérba kimert levesbe tálaljuk.
*Dénes Andrea receptje
*Fotó: Dénes Andrea
